Az Óév búcsúztatásának és az Újév fogadásának van valami megfoghatatlan érzése, mely csak évváltáskor van jelen.

Ránézni mi volt, vágyni és megfogalmazni mi legyen a következő évben.

.

Talán ezért is könnyebb ilyenkor fogadalmakat tenni, változásra sugallani magunkat, igen megmosolyogtatós helyzet, hiszen a legtöbb esetben igen rövid ideig kitartó akarások ezek.

.

De nyugtasson bennünket, hogy az év bármelyik napja jó lehet egy új szokás indítására, legyen az önismereti munka, életmódváltás, tanulás, sport… és jelentsen ez bármilyen fogadalmat, gondolatot, cselekvést.

.

Ilyen keményen betolt időpont a változtatásra például egy-egy életünket megrengető esemény, – és most inkább nehézségre, traumára gondolok – mint, ami 2021-ben férjem, Szilárd balesetével – velem, velünk is történt.

.

Sokan tudják, hogy ilyenkor darabokra tud szétesni minden az addigi világunkban, úgyhogy mégis ott az életünk, amit vinni kell tovább, azzal a tudattal, hogy van előttünk a valami.

.

Szóval ott az a valami, legyen út a neve, a gyászútja, amelyen végig haladni igen nehéz, igen munkás.

.

Fájdalmas és egyben felemelő felismerések, ránézések a múltra és majd valamikor a jövőre, mert el kell jutni idáig, hogy van jövő.

Nekem a sok mindenben, de leginkább a „világ igazságába vetett bizalom visszaszerzéséért” kell(ett) dolgoznom a legtöbbet.

Ami nem más, minthogy elengedhetem a korlátozó hiedelmeimet.

Hogy újra higgyem, jöhet jó.

Érezhetek biztonságot.

Van egyensúly.

.

Megengedhetem magamnak a szeretetet, a jódolgokat, a boldogságot.

Hogy újra tanulom látni a szememmel és a szívemmel a szépet.

Észreveszem az Élet üzeneteit.

Egyre többen találtak, találnak rám a gyászukban, kérik a segítségem.

Hallgatom Őket és figyelem a kölcsönösség elvét milyen jól működik.

A fejlődés, a haladás közös.

Az úton együtt és mindketten haladunk. Fantasztikus.

Fantasztikus látni a másik haladását és megtisztelő megkapni a más bizalmát.

.

Közhelyes, de valahogy mégsem az (szeretjük távoltartani magunkat még a gondolatátol is): a halál, az elmúlás ugyanúgy az élet része, mint a születés.

.

Persze azonnal hozzáteszem, hogy számomra már a hogyanja a lényeg! Ez a „hogyan” vált a főüzeneté.

Mert már tudom, megtapasztaltam, hogy az Életünk kezdetének és befejezésének milyensége, nem csak a sajátunk fontossága.

Hatása van pont azokra, akiket szeretünk, akik a legfontosabbak az életünkben és azután is.

És ezért tennem a küldetésemnek érzem.

Legyen az egy Kisbaba érkezésénél a család dúlájaként szolgálni vagy egy élethelyzetváltozásban mentorálni egy anyát, vagy megsegíteni egy hátrahagyott gyászoló életútját.

.

Szóval vissza az elejére, nekem, nekünk is van, volt az elmúlt két évben egy- egy vezér mondatunk.

Az adott év céljának hívtuk Pannával.

.

Így 2022, Szilárd halálának éve volt az „Éljük túl!”,

2023 a mostani évé a „Álljunk fel és legyen rend körülöttünk!”

és a most 2024 év célja a „Fejlődés!”

Hajrá „Fejlődés!” Szeress minket!

.

BUÉK 2024!

Boldog, egészségben, sikerekben, jóllétben gazdag Újévet kívánunk!

.

Szeretettel Panna nevében is Hajni