Szóval a tükör, ott van és van mikor képtelen vagyok belenézni és van mikor hosszan.
Reggelente állok előtte és csak bámulok a valakire, aki visszanéz.
Látom, mélyen, a régi huncut kislányt, a múltban álmokkal teli fiatalt, a viharokon, szerelmeken átkelő harcos nőt, a fájdalmában megtört feleséget, a mostban az edzett éretett, az Életek születésének csodáit kísérőt, a nagy utat járó anyát.
Látom a ráncaim, melyek nagyrésze nevetésből, a másik nagyrésze sírásból ragadt rajtam.
Látom a már kevésbé feszes bőröm és fel nem foghatom, mikor és hova tűnt el a kollagén 
, és kimondatlan áldom a szépítő funkciót a fotós alkalmazásokban 
.
Szóval ott az a tükőr reggelente, és most jött ez a történet. (tovább…)
– Hogy vannak az érzéseid?
– Melyikek?
– Az összes?
– Hol így, hol úgy… sokat versengenek… ez egy igazi valóság.
– És ki a nyerő mostanság?
– Van mikor még a gyászom szomorúsága az erősebb.
– És olyankor mit csinálsz?
– Hagyom nyerni.
– Az mit jelent?
– Megfigyelem, megélem és engedem. Így már nem is ő nyert. Mert helyébe küzdelem nélkül jöhet a másik érzés.
– És az melyik?
– Tudod van, mikor már ez az öröm.
bh. 2024.08.04.
Vannak élethelyzetek az ember életében, amelyek mély nyomot hagynak.
A héten pont ezen mélázok, milyen érdekesen kapjuk is ezeket a történéseket.
2000-ben ezen a héten a Művészetek Völgye Taliándörögdi helyszínén ismerkedtem meg azzal a Férfival, aki négy év múlva a Férjem és a Gyerekem apja lett. Nagyon rég volt, sokaknak igen, nekem kb. két szempillantás (na jó azért több 
).
A megismerkedésünk tele volt izgalommal, kacérsággal, nevetéssel és intimitással. Az első pillanattól jó volt mellette, vele lenni.
(tovább…)
Szeretnék megosztani Veletek egy kis gondolatsort a munkámról és szenvedélyemről.
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan fér meg egymás mellett a két tevékenység, amit végzek: a szülések kísérése, a babák fogadása és a babagyászban lévő anyákkal való munka.
Mindkét terület rendkívül fontos számomra, és mélyen meghat minden pillanat, amit az anyákkal és családokkal töltök.
Az új élet várása és világra hozatalának öröme és a gyász mélységei látszólag ellentétesek, mégis mindkettő az élet körforgásának része.
Az egyik helyzetben az új élet csodája ad erőt és reményt, míg a másikban a fájdalom enyhítésére és a támogatásra van szükség.
Különösen fontosnak tartom, hogy a veszteség után szivárványbabájukat váró anyák, azt a különleges támogatást kapják meg, amelyre a leginkább szükségük van.
Hiszen ez az időszak tele van vegyes érzelmekkel: az új élet reménye és a korábbi veszteség miatti félelem egyszerre van jelen. Az őszinte beszélgetések, az empátia és a szakértői támogatás segíthetnek abban, hogy ezek az édesanyák biztonságban érezzék magukat, és örömmel várhassák kisbabájukat. (tovább…)
Mesélem 
az alábbi történetet a Lányomnak, mostanában sokszor hallom tőle, hogy stersszes – természetesen beszélünk a stresszéről, hogy van vele, mit tud tenni, és a többi, – így erre hoztam neki ezt a kis bölcsességet:
„Egy professzor sétálgat körbe a teremben, miközben a stresszkezelésről beszélt a hallgatóságnak.
Amikor felemelt egy vízzel teli poharat, mindenki várta, hogy a „félig teli vagy félig üres” kérdést teszi fel.
Erre ő mosolyogva megkérdezte:
– Milyen nehéz ez a pohár víz? (tovább…)
Ahogy tudjátok, de lehet, hogy nem, az elmúlt 15 évben rengeteget tanultam, képeztem magam, és számos tapasztalatot szereztem arról, hogy mennyi minden van hatással a szülés és a születés minőségére, valamint, hogy mennyire meghatározó az életben az anya szülésélménye és a kisbaba születésélménye.
Büszkén vállalom, hogy szakmai utam egyik fő mozgatórugója a személyes, családi érintettségem.
A saját életutam, beleértve a koraszüléseimet és veszteségeimet okozó traumákat, valamint az abból való erőmerítés tapasztalatait, melyek mind segítettek abban, hogy megértsem: mindig van „kiút”. (tovább…)
