Ültem a kanapén, és egy teljesen más filmet néztem most, új varázst adott, meglepődve tapasztaltam, hogy tud változni egy film mondandója évek, megélt események múlásával, teljesen mást láttam benne most, mint anno.

Két éve, hogy nincs velünk Szilárd, hogy a Férjem nélkül vagyok.

Sok idő, hosszú megküzdéssel, és mégis mintha egy pillanat lenne ez a két év, még mindig hihetetlen, hogy nincs életével jelen az életünkben.

.

Néztem a filmet és felsajdult bennem az a régi, titkos bakancslistás vágyam, hogy a Szilárddal öregkorunkban tánctanfolyamra járunk.

No nem is miatta, hanem miattam.

Sokkal jobban táncolt, mint én, nagyon jól tudott vezetni, biztonságban, szeretetben voltam a karjában, imádtam, vagyis néha nem, mert én nem tudtam úgy bármit is táncolni, mint Ő.

Szóval merengtem, átengedve magam ennek a fájó hiánynak.

És jött az a jelenet, amit eddig szinte sohasem hallottam ki a filmből, olyan szinten mellbevágott, akkora igazságot adott, megfogalmazva számomra, mint hátrahagyott feleség az igazi hiány érzésem mondanivalóját, hogy miért nem tud teljes lenni számomra például az öröm, a szép, a megküzdés, a bármilyen megélések az életemben, hogy mi is a hiány valós oka.

.

És a jelenet:

Egy bárban találkozik a Beverly, a feleség (Susan Sarandon) Devine-nel, a magánnyomozóval (Richard Jenkins), ülnek a magas bárpultnál, kevert koktélt iszogatnak. Beszélgetnek, és jön ez a párbeszéd:

– „Maga szerint az emberek miért házasodnak? – kérdezi Beverly a nyomozót, akit azért fogadott fel, hogy férjét John Clarkot (Richard Gere) figyelje.

– Szerelemből. – jön a válasz a férfitől.

– Nem. – mondja Beverly.

– Nahát, pedig romantikus alkatnak gondoltam. – lepődik meg a férfi – Akkor miért?

Susan Brandon remekül formálva az asszony szerepét, közelebb hajol a férfihoz és lassan ezt válaszolja:

– Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. Több milliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egyetlen élet?

De a házasságban… ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk…, a jóra, a rosszra, a szörnyűségekre, a csip-csup dolgokra… Mindenre. Mindig. Minden nap.

Azt mondjuk…, az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, mert én a tanúja leszek.

Majd búcsúzáskor, a nyomozó még Beverly után szól:

– Igazam volt, maga romantikus.”

Az életem Tanúja nélkül vagyok Szilárd, már két éve.

Örökkön örökké…

2022. január 24 – 2024. január 24.

Fotó: Elkapott pillanat egy közös táncban Szilárd születésnapját ünnepelve, 2014-et írtunk.