Szóval a tükör, ott van és van mikor képtelen vagyok belenézni és van mikor hosszan.
Reggelente állok előtte és csak bámulok a valakire, aki visszanéz.

Látom, mélyen, a régi huncut kislányt, a múltban álmokkal teli fiatalt, a viharokon, szerelmeken átkelő harcos nőt, a fájdalmában megtört feleséget, a mostban az edzett éretett, az Életek születésének csodáit kísérőt, a nagy utat járó anyát.

Látom a ráncaim, melyek nagyrésze nevetésből, a másik nagyrésze sírásból ragadt rajtam.

Látom a már kevésbé feszes bőröm és fel nem foghatom, mikor és hova tűnt el a kollagén , és kimondatlan áldom a szépítő funkciót a fotós alkalmazásokban .

Szóval ott az a tükőr reggelente, és most jött ez a történet.

„Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy bölcs öregasszony.
A falubeliek gyakran keresték fel tanácsért, mert tudták, hogy mindig bölcs szavakat mond.

Egy nap egy fiatal nő jött a bölcsasszonyhoz, és így szólt:
– Mindenki arról beszél, hogy a boldogság belülről fakad.
De hogyan találhatom meg, ha az életem tele van problémákkal és nehézségekkel?

A bölcsasszony mosolygott, és egy régi, poros tükröt hozott elő.
A tükör üvegén egy apró repedés volt.
Így szólt:
– Nézz bele ebbe a tükörbe, és mondd el, mit látsz.

A fiatal nő megnézte a tükröt, és látta a repedést.

– Csak egy repedezett tükör van itt.
Nem látok benne semmi különöset.

A bölcsasszony így válaszolt:
– Most nézd meg a tükör körüli szobát. Mit látsz?

A fiatal nő körbenézett, és látta a szoba szépségét, az apró részleteket, amelyek eddig elkerülték a figyelmét.

A bölcsasszony azt mondta:
– A tükör repedése nem változtat a szobában lévő dolgok szépségén.
Ugyanígy az életünkben is lehetnek repedések és hibák, de ezek nem csökkentik a körülöttünk lévő szépséget és örömöt.
A boldogság megtalálása abban rejlik, hogy észrevesszük és értékeljük a jót, még akkor is, ha a dolgok nem tökéletesek.”

Úgyhogy, szétnézek .

Ki tudja, milyen szétnézni?



Szóval, „szépítő funkció” ide vagy oda, maradt a pexels fotója .