B. Bengő Hajnalka

MyStory

2023. 11. 26. | B. Bengő Hajnalka

Vége van egy pernek…

Eddig abszolút tudatosan nem írtam Szilárd balesetéről, a balesete utáni ügyfolyamat történéseiről, de mindig is tudtam, hogy ezzel tartozom.
.
Tartozom a Szilárdnak, tartozom a Gyerekemnek és magamnak és tartozom mindazoknak, akik ismerték és szerették a Férjem.
A balesete után hihetetlen eltökéltséggel védtem Őt, óvtam az emberi méltóságát, védtem a lelkét és a testét.
.
Óvtam azt a személyt, akit a balesete előtt ismertek.
A férfit, az apát, a fiút, a testvért, a tanárt, a mérnököt, a szakembert, a barátot… védtem a Férjem, akivel fogadalmat tettünk, hogy jóban- rosszban, holtomiglan-holtodiglan kitartunk egymás mellett.

(tovább…)

2023. 11. 17. | B. Bengő Hajnalka

November 17-én

Ez a fotó a ma reggele, smink nélkül, fények nélkül, beállítás nélkül, ráncokkal, görbülő szájjal és vágyakkal teli nap.
November 17-ének reggele.
Gondoltak, érzések kavarognak bennem még így 17 év után is.
.
Azt álmodtam, hogy szülés után vagyok, egy nagyon pici kisbabával a kezemben, és tudtam, hogy Ő koraszülött.
Hasonlított Pannára, de nem Ő volt, egy másik kisbaba a mostból.
17 év után is dolgozik bennem ez az erő.
Koraszülő vagyok. A Gyermekem koraszülött.

(tovább…)

2023. 11. 13. | B. Bengő Hajnalka

Születésnapodon

Van az a dal….
„…ha megkérdeznéd mit nem mondtam el… Van-e még szó, amit mondani kell?… Van-e még szó kimondható?”, az a Republic.
.
Mostanában többször meghallgatom… mindig mást mond, mindig mást ad.
Engedem hagy szóljon, jó hangosan…
Ha még egyszer láthatnám… még egyszer láthatnálak… annyi mindent mondanék…
Veszem számba a sok mindent, újra és újra…
„…mit nem mondtam el?” ohh, mit mondanék?

(tovább…)

2023. 10. 25. | B. Bengő Hajnalka

Teher alatt nő a pálma vagy mégsem – esete

A minap a jövőről beszélgettünk Pannával – Ő a lányom, aki kamasz, minden érdekli, – kivéve az iskola, azaz az iskolai tanulás 🫣 -, de leginkább az Élet történései, a munkám a nőkkel, az anyákkal.
.
Kezd korának „vérprofija” lenni szülés, anyaság, trauma, érzések feldolgozása témában.
Imádom meglátásait, bölcsességeit, amelyek annyira egyszerűek, hogy nem is értem miért kell a segítő szakmám. ( 😆 no, no azért tudom, hogy helyem van!!!)
.
Szóval a nehézségek volt a téma, a „teher alatt nő a pálma vagy mégsem” esete.
Kell, nem kell – jó, nem jó?
Megegyeztünk, hogy nem kell és nem jó, de van vagy vannak így mégis kezdeni kell velük valamit.

(tovább…)

2023. 10. 13. | B. Bengő Hajnalka

Anya vagyok, a négyből az egy …

Mikor az első kisbabám veszítettem el, azt hittem nem élem túl, hosszan gyászoltam.
A második kisbabám halálát évek múlva tudtam csak elkezdeni feldolgozni.

Két veszteség, két szívszakadás, két gyászfolyamat. Mégis tele azonosságokkal.
Sötét volt a világ, igazságtalan… megfoghatatlan.

A legmélyebb érzésem az üresség volt… szültem… de nem adtam életet, anya voltam gyermek nélkül.

Úgy éreztem a testem cserben hagyott… hogy nem tudom miért, de felelős vagyok… ezzel kívülállóvá tettem magam…

Magamban akartam lenni hosszan, majd vágytam rá, hogy ne kelljen egyedül viselnem ezt a súlyt. (tovább…)

2023. 10. 10. | B. Bengő Hajnalka

Az autópálya ajándéka

Hétvégén haza utaztunk a családomhoz Pannával, hosszú az út több mint három óra, mindezt kétszer, oda-vissza.
Remek alkalom mindig egy jó kis beszélgetésre, és ezt örömmel is tesszük, vagy legalábbis én ezt gondolom.
.
Az élet nagy dolgait vitatjuk, no meg röhögünk az eltérő zenei ízlésvilágunkon, persze pont addig, míg a rádióban megszólalva egyszerre nem kezdünk el énekelni egy kb. 90-es dalt, és meglepődik 😂, hogy én is ismerem.
.
„Anya, nagyon hiányzik az Apa!” – jött csak úgy a mondat, és nem volt tovább. Nem volt magyarázat, nem volt – még akkor – semmi emlékesemény, nem volt testhelyzet változtatás, nem volt semmi.

(tovább…)

2023. 09. 25. | B. Bengő Hajnalka

Világítótorony

Nagyon szeretek szimbólumokkal dolgozni.
És ez igaz a magam dolgában és igaz a klienseimnél is.
.
Olyanokkal, amelyek közismertek és talán jobban olyanokkal, amelyek az aktuálisan adott élethelyzetre és egyénre tud illeszkedni. Itt mi alkotjuk meg az érzékeltető „jelet” és mögé a gondolati „jelentést”.
.
Nagyon jól működnek, nagyon tudnak segíteni és előre vinni, valahogy másként hatnak. Működnek álomban és ébren, tudatosan és nem tudatosan is, így is és úgy is van erejük.
Az ilyen szimbólumok lehetnek vizuálisan is megragadható dolgok, tárgyak, lehetnek folyamatok, cselekmények vagy akár érzethez kapcsolódó megélések.
A választott szimbólumaink mesélni tudnak.
Történet van mögöttük, mindenkinek a sajátja.

(tovább…)

2023. 09. 21. | B. Bengő Hajnalka

Kié ez a GYerek?

Néhány perccel éjfél után 17 éves lett Panna!
Reggeli ébresztése a telefonja és az én hangom felváltva.
Álmos feje a takaró alatt, nehéz ébredés, 😅még annál is nehezebb ébredés, kikecmergés az ágyból, majd összebújás, ölelésemben súgom
.
Neki:
„Boldog születésnapot Kicsim!” – mire az álmos hangú kamaszom válasza:
„Boldod szülésnapot Anya!”
.
(noo… kié ez a gyerek?🤔😆, hogy ez a válasza ☺️.)
.
Így a mai napunk kölcsönös köszöntéssel indult.
Sulija után folytatjuk az ünneplést….
Panna reggelinél, 17 évesen, álmosan, nem vállalva arcát.
IMÁDOM!
.
A JóIsten éltessen Pannám áldásban, szeretetben, egészségben, gazdagságban!
2023. 09. 13. | B. Bengő Hajnalka

Kék cipő

Amikor egymásra találtunk ezzel a cipővel, tudtam haladok.
Legalább háromszor felvettem, levettem, visszatettem a bolt polcára. Egyedül volt már ott, mint maradék, pont az én lábam méreteként. Mintha rám várt volna…
.
Panna cukin végig nézett rajtam és a következőt mondta:
„Anya, tök jó, vedd meg magadnak!”
Mit jelent ez most nekem?

(tovább…)

2023. 07. 23. | B. Bengő Hajnalka

A lángos, a ceruza és a radír

Tegnap ketten elmentünk lángost enni, aztán csak én ettem lángost, Panna a másik kedvencét a bolognai spagettit választotta.

Ez a lángosozás nálunk mindig családi esemény (volt).
Sokszor mentünk együtt a „rablósorra”, így hívta Szilárd a keszthelyi büfésort, hogy egy igazán finomat együnk együtt. Imádtuk.

A strand felé menet egy motoros csapat haladt el mellettünk, érzelmeket gerjesztve, melyek kettőnk közt pattogtak. (tovább…)

« Előző oldal — Következő oldal »