Legalább háromszor felvettem, levettem, visszatettem a bolt polcára. Egyedül volt már ott, mint maradék, pont az én lábam méreteként. Mintha rám várt volna…

.

Panna cukin végig nézett rajtam és a következőt mondta:

„Anya, tök jó, vedd meg magadnak!”

Mit jelent ez most nekem?

Hosszan nem voltam képes színeket meghordani magamon, pedig próbáltam, de addig addig jöttem mentem a házban, hogy az indulásra mindig visszakerült rám a sötét darab.

.

Képtelen voltam megtűrni, képtelen volt a lelkem megtűrni a színeket.

Hiszitek vagy sem, szinte súrolták a bőröm a színes ruhák.

.

Két év alatt a fekete után jött a fehér (egyébként régen a fehér volt a gyász színe), majd hébe-hóba szürke, ezüstösfekete is rám került.

Rendben lévőnek gondolom, ha a gyász fájdalmát úgy éli meg bárki, köztük én is, ahogy neki elfogadható, nem voltam, vagyok hajlandó követni a kimondott vagy kimondatlan társadalmi elvárásokat, még az öltözködést illetően sem.

.

Gyászsegítőként is tudom, hogy nincs sürgetés, nincs ítélkezés ezen az úton. Tudom, hogy a haladás egyéni és egyedi.

És ez haladás, még úgy is, hogy vágyva olvasom Singer Magdi könyvében Polcz Alaine egyik anekdotáját, ami nagyon megmelengette a szívem.

.

Így írja Magdi:

„Nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük a Budapest Hospice Házban. Sokan gyűltünk össze, izgatottan vártuk Alaine érkezését. Amikor belépett a terembe, hirtelen szétvetette a karját, és széles mosollyal az arcán, ujjongva kiáltott fel: Túl vagyok a gyászomon!” *

.

(Mondta ezt az a Nő, aki élete munkásságát a halál témájának szentelte és 52 évi házasság után gyászolta szeretett férjét Mészöly Miklóst.)

.

Én még messze nem tartok itt, még képzelni sem megy, mit jelent „túl lenni a gyászon”, rengeteg feladatom van magammal, az egyéb folyamatban lévő ügyekkel – amelyek igen erősen benne is tartanak.

.

Egy új Életem könyvet kell kezdenem, úgy, hogy még a másik utószava sincs kész.

De haladok, teszek magamért, hol megy az „írás”, hol nem annyira, de az biztos, hogy egy fejezet záródhat.

.

Szóval megérkeztem ide, hozta ezt a kék cipő.

„Ha lúd legyen kövér!” – mondja a szólás, és elsőként az a kék ing is rám került, amit még Szilárd balesete előtt vettem.

—-

örökkön örökké

*Singer Magdolna: Gyászkisérés