Világítótorony

Nagyon szeretek szimbólumokkal dolgozni.
És ez igaz a magam dolgában és igaz a klienseimnél is.
.
Olyanokkal, amelyek közismertek és talán jobban olyanokkal, amelyek az aktuálisan adott élethelyzetre és egyénre tud illeszkedni. Itt mi alkotjuk meg az érzékeltető „jelet” és mögé a gondolati „jelentést”.
.
Nagyon jól működnek, nagyon tudnak segíteni és előre vinni, valahogy másként hatnak. Működnek álomban és ébren, tudatosan és nem tudatosan is, így is és úgy is van erejük.
Az ilyen szimbólumok lehetnek vizuálisan is megragadható dolgok, tárgyak, lehetnek folyamatok, cselekmények vagy akár érzethez kapcsolódó megélések.
A választott szimbólumaink mesélni tudnak.
Történet van mögöttük, mindenkinek a sajátja.
.
Biztos vagyok benne, hogy ha kedves Olvasóm
megállsz egy pillanatra az olvasásban, Neked is eszedbe jut valami, ami a Tiéd, legyen az egy medál vagy karkötő rajtad, egy plüss, egy kapott szó, egy rövid/hosszú túra, egy leesett kép a polcról vagy bármi… és ha van kedved meg is osztod itt velünk.
.
Folytatva.
Így lehet az, hogy mostanában sorra a világítótoronyok sokasága jön felém.
Filmben, képben, közösségi médiában több ismerősöm fotóján, aztán álmodtam is és a napokban egy konzultáción is szóba került a világítótorony.
.
Röhejes, de soha nem láttam élőben azt a klasszikus fajta világítótornyot.
Mit is kezdjek ezzel, volt a kérdésem? Nem értettem, ránéztem innen-onnan.
Valahogy mindig máshoz kapcsoltam – a helyzethez, a velem kapcsolatba kerülő személyhez, élethelyzetéhez…
.
Aztán mesélem az én bölcs kamasz Lányomnak ezt sok mindent, mire Ő végig hallgatva egy mondatban lezárta a „segítő helyzetet”:
– „Anya, Te vagy a világítótorony. – majd ahogy felállt a kanapéról, távozóban, hozzá tette – Az én életemben biztos.”
.
Történt ez egy álomban vagy a valóságban?
Mindenki gondoljon mit szeretne, mert így működnek a szimbólumok.
Az biztos, hogy meghívott arra, hogy közelebbről ránézzek és belülről is megnézzem a világítótornyságom, ami most valami ilyen lehet.
—-
fotó: Pexels
