𝐴𝑧 𝑒𝑙ő𝑧ő 𝑝𝑜𝑠𝑧𝑡𝑜𝑚 𝑎𝑧 𝑎𝑛𝑦𝑎𝑖 𝑚𝑖𝑛ő𝑠𝑒́𝑔𝑢̈𝑛𝑘 𝑜̈𝑛𝑒́𝑟𝑡𝑒́𝑘𝑒𝑙𝑒́𝑠𝑒́𝑟ő𝑙 𝑠𝑧𝑜́𝑙𝑡, 𝑎 𝑚𝑜𝑠𝑡𝑎𝑛𝑖𝑏𝑎𝑛 𝑖𝑠 𝑎𝑧 𝑜̈𝑛𝑒́𝑟𝑡𝑒́𝑘𝑒𝑙𝑒́𝑠𝑡 ℎ𝑜𝑧𝑜𝑚 𝑣𝑖𝑠𝑧𝑜𝑛𝑡 𝑚𝑎́𝑠 𝑘𝑜𝑛𝑡𝑒𝑥𝑡𝑢𝑠𝑏𝑎𝑛.

A trauma mély és tartós hatással lehet az egyén önértékelésére, önképére és általános pszichológiai jólétére.
𝐄𝐠𝐲 𝐭𝐫𝐚𝐮𝐦𝐚, – 𝐞́𝐬 𝐭𝐮𝐝𝐣𝐮𝐤, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐳𝐚𝐭𝐯𝐞𝐬𝐳𝐭𝐞́𝐬 (𝐬𝐩𝐨𝐧𝐭𝐚́𝐧 𝐤𝐨𝐫𝐚𝐢/𝐤𝐞́𝐬ő𝐢 𝐯𝐞𝐭𝐞́𝐥𝐞́𝐬) 𝐞́𝐬 𝐚 𝐛𝐚𝐛𝐚𝐡𝐚𝐥𝐚́𝐥 (𝐬𝐳𝐮̈𝐥𝐞́𝐬 𝐤𝐨̈𝐫𝐮̈𝐥𝐢 𝐛𝐞𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐤𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭 𝐡𝐚𝐥𝐚́𝐥𝐞𝐬𝐞𝐭) – 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭ő𝐬 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐢 𝐞́𝐬 𝐩𝐬𝐳𝐢𝐜𝐡𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚𝐢 𝐡𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐬𝐚𝐥 𝐯𝐚𝐧 𝐚𝐳 𝐚𝐧𝐲𝐚́𝐤𝐫𝐚.

A magzatvesztés és a babahalál mélyen érintik az anyák önértékelését és lelkiállapotát.
Ezek az események súlyos pszichológiai és érzelmi hatásokkal jár(hat)nak, amelyeket a hormonális változások is befolyásol(hat)nak.

Íme néhány kulcsfontosságú pont, amelyeket érdemes megvizsgálni ezzel a témával kapcsolatban:

Az anyák gyakran érzik bűnösnek magukat a magzatvesztés vagy babahalál miatt, még akkor is, ha nincs rá racionális ok. Ez a bűntudat jelentős mértékben csökkentheti az önértékelést.

A gyász folyamata hosszú és összetett lehet, és sok anya úgy érzi, hogy nem tudta teljesíteni anyai szerepét, ami tovább rombolja az önértékelést.

Az anyák gyakran érzik a társadalmi és családi elvárások nyomását, hogy sikeresen kihordjanak és neveljenek fel gyermeket. A nők gyakran érzik úgy, hogy mások ítéletet mondanak felettük a történtek miatt. A veszteség érzése felerősödhet, ha úgy érzik, hogy ezeknek az elvárásoknak nem feleltek meg, ami tovább rombolhatja az önértékelést.

A kortizol és más stresszhormonok szintje megemelkedik az nehéz esemény után, ami tovább ronthatja az anyai lelkiállapotot és önértékelést.
Ezek a hormonális változások hozzájárulhatnak a depresszió és szorongás kialakulásához, amelyek szintén negatívan befolyásolják az önértékelést.

A hormonok nemcsak a stressz szintjén mutatnak változást, hanem a várandósság megszakadása és az időelőtti szülés után a reprodukciós hormonális szintek is jelentős változásokon mennek keresztül. Ezek a hirtelen hormonális változások, különösen a progeszteron és az ösztrogén szintjének csökkenése, hozzájárulhatnak a hangulati ingadozásokhoz.
A hormonális egyensúly visszaállítása hosszabb időt vehet igénybe, és ez idő alatt az anyák érzelmi és pszichológiai állapota is változékony lehet.

A megfelelő társadalmi támogatás hiánya szintén hozzájárulhat az anyai önértékelés romlásához. Ha az anya nem kap megfelelő érzelmi támogatást – családtól, a párjától, a barátaitól – a veszteség feldolgozásához, izoláltnak és magányosnak érezheti magát.

Az önértékelés helyreállítása hosszú folyamat, amely magában foglalja az érzelmek kifejezését, a támogatás keresését és az önelfogadást.

𝐀 𝐠𝐲𝐚́𝐬𝐳𝐟𝐨𝐥𝐲𝐚𝐦𝐚𝐭 𝐞́𝐬 𝐚 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐞𝐬 𝐨̈𝐧𝐞́𝐫𝐭𝐞́𝐤𝐞𝐥𝐞́𝐬 𝐦𝐞𝐠𝐞𝐫ő𝐬𝐢́𝐭𝐞́𝐬𝐞 𝐤𝐞́𝐳 𝐚 𝐤𝐞́𝐳𝐛𝐞𝐧 𝐣𝐚́𝐫. 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐢𝐧𝐭𝐞𝐦 𝐧𝐢𝐧𝐜𝐬 𝐞𝐠𝐲𝐢𝐤 𝐚 𝐦𝐚́𝐬𝐢𝐤 𝐧𝐞́𝐥𝐤𝐮̈𝐥.

Érdemes vele foglalkozni, hiszen magunkkal foglalkozunk, magunknak adunk, magunkról öngondoskodunk!
És ez jár magunknak, az elvesztett kisbabánknak és az érkezni vágyó kisbabának is!



Kedves Érintett!
Ha beszélnél, mondanád,
Ha elvesztél, elakadtál,
Ha segítőt kérnél, tedd, itt vagyok !

 

fotó: bient.hu