„𝐔́𝐠𝐲 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐦 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐧𝐞𝐦 𝐭𝐮𝐝𝐨𝐤 𝐚 𝐤𝐢𝐬𝐛𝐚𝐛𝐚́𝐦𝐡𝐨𝐳 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐨́𝐝𝐧𝐢, 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭 𝐞𝐳?” – kérdezte Vanda az egyik találkozónk elején.

Vanda 28 hetes kismama, a szülésére készülünk.
Egy érzelmeket feltáró folyamatban vagyunk.
18 hetesen, amikor megkeresett ezzel az igen ütős mondattal nyitott:
„𝘢 𝘬𝘰𝘳𝘢́𝘣𝘣𝘪 𝘷𝘦𝘵𝘦́𝘭𝘦́𝘴𝘦𝘪𝘮 𝘳𝘦́𝘮𝘪́𝘴𝘻𝘵ő 𝘦́𝘳𝘻𝘦́𝘴𝘦𝘪 𝘵𝘰̈𝘳𝘦𝘬𝘦𝘥𝘯𝘦𝘬 𝘣𝘦 𝘶́𝘫𝘳𝘢 𝘦́𝘴 𝘶́𝘫𝘳𝘢, 𝘢𝘨𝘨𝘰́𝘥𝘰𝘮, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘦𝘻 𝘳𝘰𝘴𝘴𝘻 𝘩𝘢𝘵𝘢́𝘴𝘴𝘢𝘭 𝘷𝘢𝘯 𝘢 𝘱𝘰𝘤𝘢𝘬𝘰𝘮𝘣𝘢𝘯 𝘯𝘰̈𝘷𝘦𝘬𝘦𝘥ő 𝘬𝘪𝘴𝘣𝘢𝘣𝘢́𝘮𝘳𝘢.”

Nagyon sokat haladtunk, mikor a többedik találkozón nekem szegezte a fenti őszinte feltáró kérdését.
Nem lepett meg, mert sok várandós nő kérdezte már tőlem, hogy mit tegyen, hogy csinálja, ha szeretne a magzatával kapcsolatot létesíteni.

Ilyenkor a válasz helyett az alábbi kérdéseket teszem fel, így Vanda is ezeket a kérdéseket kapta, tettem ezt úgy, hogy tudtam, korábbi beszélgetéseinkből, lényegében mindegyikre „igen” lesz a válasza.

Mond Vanda:
Fantáziálsz a kisbabádról?
Elképzelted milyen lesz?
Beszélsz hozzá?
Elmondtad már Neki hova érkezik?
Észrevetted, hogy reagál, ha a kedvenc zenéd hallgatod?
Kacarásztál már a csuklásán?
Figyelted, ahogy mozog a pocakodban?
„Szeretettel gondolsz Rá?”

Biztos vagyok benne, kedves Olvasó Kismama, hogy Te is sok igen választ adtál. Vanda is.

Hogy ez miért is jó? Felfedem a poént.

A kapcsolat adott, – ezt bizonyítja az „igen” válaszok adása is-amely már az első pillanattól megvan köztetek, azt nem kell kialakítani, ösztönösen működik.

A kapcsolódásnak több „csatornája” is van, melyeken szoros interakció, kommunikáció áll fenn az anya és magzata között, sőt az apa és a magzat között is.
Elmondtam Vandának, hogy a szakirodalom három, plusz egy csatornát- egy XXI századit is – nevesít.

És igen, lehet ezeket a csatornákat lehetőségként is tekinteni a kisbabánkkal való tudatos kapcsolódáshoz.
Hiszen azt üzenjük a kisbabánknak, hogy figyelünk rá, elfogadjuk őt úgy ahogy van, hogy velünk biztonságban van.

Gondoljunk bele, nagyon megerősítő úgy világra jönni, ha azt érzem, tudom, hogy vártak, szerettek, akartak, és úgy vagyok jó, ahogy vagyok!

Beszélgettünk arról, hogy ezeken a csatornákon keresztül, Ő hogy tudja tudatosabbá, és ezzel örömtelibbé, megértőbbé tenni a babavárását, az anyává válását, és erőt meríteni a majdani szüléshez, a születés elengedéséhez.

Közös kapcsolódásra mutattam „technikákat”, beleengedte magukat egy „villám relaxba”, amelyet annyira élvezték, hogy megegyeztünk abban, a következőkben is folytatjuk a relaxációtokat. És kedvet kapott ahhoz, hogy anyaságához „erőkártyákat” és a most érkező kisbabának „üzenet táblát” készítsünk.

Új élményekkel gazdagodva és mosolyogva – Vanda záró szavaival: „Jééé, de jó a kapcsolat nem is a szülés után kezdődik, hanem már sokkal korábban!” – váltunk el.



Kedves Érintett!
Ha beszélnél, mondanád,
Ha elvesztél, elakadtál,
Ha segítőt kérnél, tedd, itt vagyok !

Szeretettel várlak!