„A mi történetünk 2025. szeptember 1-én kezdődött, ekkor születtek meg a hármasikreink sürgősségi császármetszéssel. Sajnos tragikus vége lett, hisz rövid időn belül mind a három kisbabánk itthagyott bennünket.

A külvilágnak csak 2 napig voltunk 6 fős család, de a szívünkben, a lelkünkben és a valóságban örökké azok leszünk. Ez is egyike azoknak a dolgoknak, amire Hajni világított minket rá.

Abban az időben rengeteg hasonló cipőben járó ismerősöm vette fel velem a kapcsolatot és találtak rám, így jutottam el Hajnihoz is, egy szívből jövő ajánlás után.

Vele először októberben vettem fel a kapcsolatot, elmeséltem röviden neki a tragédiát ami velünk történt. Ő akkor azt írta nekem, hogyha úgy érzem és készen állok, akkor szeretettel vár engem, de addig is a szeretetében tart minket. Már ez is nagyon szimpatikus volt akkor nekem, hogy abszolút mindig végig a mi tempónkban haladtunk előre, soha nem siettetett semmit, mindent a maga idejében, a magunk tempójában.

Rövidesen ez az időpont is eljött, hisz november elején már fel is kerestem újra, és rögtön meg is beszéltünk egy napot.

Az első alkalom sorsdöntő volt számomra. Soha, de soha nem hittem ilyenekben, úgy gondoltam, hogy – ugyan már, mégis hogyan tud bárki is segíteni nekem pusztán azzal, ha elmesélem neki a gondjaimat?!

A férjem volt a fő támogató fél, aki azt mondta, hogy megér egy próbát, menjünk el, és nézzük meg, hogy milyen egy ilyen alkalom, hisz veszteni semmit sem vesztünk vele.

Első alkalommal kezdésként Hajni röviden elmondta az Ő történetét nekünk, hogy kicsit jobban megismerjük. Ekkor jöttem rá arra, ott ülve, hogy hogyan lehet bárki is ilyen erős nő mint Ő, hogy olyan traumák után, amiket Ő is átélt, hogy ezek után is tud mosolyogni, és átsegíteni másokat a legneh

ont is eljött, hisz november elején már fel is kerestem újra, és rögtön meg is beszéltünk egy napot.

ezebb korszakukon. Ez volt az első olyan pillanat, ami felvilágosított arra, hogy nincs veszve minden, van kiút.

Így, hogy ott akkor megtudtam, hogy a Hajni is egy közülünk mint sorstárs, és Ő akkor pontosan tudta, hogy min megyünk keresztül, azt hiszem ez billentett engem át egy teljesen más világnézetbe és tudtam, hogy akkor itt és most el tudom mondani, hogy velünk mi történt és hogy történt. Hisz ezt csak az érti meg a legmélyebben, aki már átélt ilyet vagy ehhez hasonlót. És Ő pontosan ilyen ember.

Ezután három órán keresztül csak folytak belőlem a szavak, az érzések…ott akkor úgy érzem kijött minden, ami a lelkemet akkor nyomta már két hónapja, és amit egészen addig senkivel sem tudtam teljesen megosztani. A bizonytalan jövőképem, a fájdalmas múlt, a lelki és fizikai nehézségeim.

Hajni olyan dolgokat mondott, és olyan dolgokra mutatott rá, puszta szavakkal és mondatokkal, amikre nem is számítottunk volna.

Ha egy mondatban jellemezhetném Hajnit, akkor azt mondanám, hogy Ő volt a fényünk a sötétségben, amikor azt hittük, hogy ebből nincs kiút, egy ilyen veszteséget nem lehet túlélni, nem lehet feldolgozni, nem lehet így tovább élni, akkor jött Ő és megmutatta az utat az akkor számunkra tűnő „lehetetlenbe”.

Teljes szívemből csak ajánlani tudom Hajnit mindenkinek, aki hasonló cipőben járt, és igazságtalanul ugyanilyen nehéz sorsot kapott az élettől.

Hajni, neked pedig köszönünk mindent. A hallgatásod, a forró teákat, az órákba nyúló beszélgetéseket, a tanácsokat, a történeteket, hogy előtted nyugodtan lehettünk önmagunk bármikor, és nem utolsó sorban a meleg öleléseket is.

Soha, de soha nem lehetünk elég hálásak azért, amit értünk tettél, hogy kihúztál minket a legmélyebb gödrünkből, amit az ember életében átélhet.

Még ha az élet sajnos ilyen szomorú okból is hozott minket össze, de hiszem, hogy mindennek oka van az életben, és bízom benne, hogy találkozunk még egy sokkal boldogabb állapot miatt! 🤍”

.

.

Szeretettel, Hajni