Sokan tudjátok, hogy szüléskísérő dúlai minőségben is jelen vagyok családok – anya, apa és kisbabájuk– mellett.
Gondolom, hogy a dúlaság már egy ismert tevékenység. Erről sokat vagy többet tudhatunk.

Azonban az már kevésbé tudott, 𝐤𝐢 𝐚𝐳, 𝐞́𝐬 𝐦𝐢𝐭 𝐜𝐬𝐢𝐧𝐚́𝐥 𝐞𝐠𝐲 𝐯𝐞𝐬𝐳𝐭𝐞𝐬𝐞́𝐠𝐤𝐢𝐬𝐞́𝐫ő 𝐝𝐮́𝐥𝐚.
Tudom, több oka is van, most nem is ezekről beszélnék.

Amikor megérkezik a vágy, hogy kisbabát szeretnénk, vagy már a szívünk alatt egy másik szív is dobog az elképzelésünk – és legtöbbször így is van-, hogy a várandósságunk (kb) 40 hetében egy egészséges kisbabát tarthatunk a kezünkben.

𝐄́𝐬 𝐦𝐢 𝐯𝐚𝐧, 𝐡𝐚 𝐧𝐞𝐦 𝐢́𝐠𝐲 𝐚𝐥𝐚𝐤𝐮𝐥?

Ha egy UH alkalmán – a szakszemélyzet „furcsán” kezd el viselkedni?
Ha arra ébredünk, hogy valami nem oké, és ezt még egy vérzés is kíséri?
Ha a genetikai vizsgálat – valami „kórosan eltérő”-t mutat?
Ha jóval idő előtt váratlanul megindul a szülés?

𝐒𝐨𝐤𝐤, 𝐬𝐨𝐤𝐤 𝐞́𝐬 𝐬𝐨𝐤𝐤!

Felfoghatatlan a helyzet. Sőt nem is akarjuk felfogni!
Ez nem lehet igaz! Ez nem velem történik!

𝐒𝐨𝐤𝐤, 𝐬𝐨𝐤𝐤! 𝐄́𝐬 𝐬𝐨𝐤𝐤!

Mi lesz? Hogy lesz? Hova? Merre? Miért? Nincs vagy kevés az információnk.
Hiszen senki sem erre készül. Én sem annak idején és Te sem!

Ami tájékoztatást kapunk, azt sem értjük, azt sem fogjuk fel!
Hogy tehetnék, mikor érzelmileg tart fogva a félelem és a fájdalom.
Magas distressz állapotban nem működik, egyszerűen ilyenkor nem tud működni az agy racionális része.

Másként működik a látás, a hallás és a szaglás.
Bevésődnek pillanatok, szavak, hangok, szagok. És közben elvesznek szavak, információk, akár egész mondatok.

Majd lassan kúszik a tény egyre mélyebbre bensőnkben, hogy itt valami megváltoztathatatlan történt.

𝐒𝐨𝐤𝐤. 𝐒𝐨𝐤𝐤. 𝐄́𝐬 𝐬𝐨𝐤𝐤!

Hogy csinálom én, hogy csináljuk a párommal ezt végig?
Ki fog segíteni? Ki támogat?
Ki lesz velem? Mi lesz velem, velünk?
Egyedül, hogyan?
De akkor kivel?

És most mesélem, mit tud adni egy veszteségkísérő dúla, mit tudok adni egy ilyen nehéz helyzetben, mert nem is olyan egyszerű, hiszen nincs „kaptafa”. Nincs rá munkamódszer.

Azonban mégis van olyan, amit ilyenkor biztosan tudok adni a párnak, az anyának, ami működhet.

Az érzelmi támogatás, a kérdések nélküli elfogadás, a mélyreható tisztelet, a szerető megtartás, az empatikus reagálás az érintett család érzelmi állapotaira, legyenek azok szomorúság, harag, bűntudat vagy félelem.

Az adott pillanatnak megfelelő kommunikáció – ebbe beletartozik az érzelmi állapot figyelme melletti tájékoztatás, az érzelmek átbeszélése és akár a hallgatás is.

A nehéz kérdések átbeszélése – mint például, hogy szeretne a szülőpár búcsúzni kisbabájától, hogy szeretne rendelkezni a magzatáról. Jogok és lehetőségek.

Lelki felkészülés a szülésre, az elengedésre.

A szülés alatt folyamatos jelenlét az anya mellett, érzelmi és fizikai támogatással.

Szülés után a regenerálódás, a gyermekágyas időszak – legyen az lelki és testi – megsegítése.

A gyászfolyamat -már az elővételezett, majd a szülés közbeni és utáni gyásszal – teljes kísérése.

És még sok egyéb, amelyet az érintett anya igényel.

A veszteségkísérő dúlaként mindez egyedileg, az érintett személy egyéni szükségleteit és körülményeit figyelembe véve történik.

Elősegítve, hogy a támogatás személyre szabott és hatékony legyen, elősegítve ezzel a gyász feldolgozását és az idejében megtörténő továbblépést.

Tapasztalatom, hogy ilyen esetben nem a gyász intenzitása és folyamata változik, azon -sajnos – végig kell menjünk, hanem az ideje és a minősége.

Talán kevesebb „vargabetűvel” lesz teli a gyászmunka, nagyobb lesz a kontroll érzés, a tájékozottság, a felkészültég érzete, kisebb lesz a kiszolgáltatottság érzése.

Ehhez az kell, hogy merj megszólítani és üzenni, bajban vagyok, segítség kell!

Ez egy akut krízis állapot, mely azonnali segítséget igényel, 0-24-ben elérhető vagyok!

Tudd, nem vagy egyedül!



Remélem tudtam adni Neked ezzel a bejegyzéssel!
Szeretettel  Hajni