Mindig csodával figyelem a nő útját a várandóssága alatt, a fejlődését a szülésfelkészülésekor, az elérkezését a szüléséhez, a megérkezését az anyaságába.

Látom a párkapcsolat változását, az újszerepek keresgélését, tartalommal való megtöltését.

A felkészülés alatt, egyértelműen megfogalmazásra kerül:
„A kisbaba érkezése, abszolút komfortzónán kívül tesz.
Soha nem lesz az, soha nem lesz úgy, ami és ahogy korábban volt.
A változás biztos és örök.
Új szerepek, új tapasztalatok, új megélések, új megküzdések, új megoldások, új felelősségek, csupa új az életemben.”

És ez igen, nagyon ambivalens tud lenni, egyben terhelő, sőt mondjuk ki, akár rémísztő és egyben vágyakozással teli. Érkezik a vágyott kisbaba, a gyermekem, családdá válunk, és mégis jól összekuszál mindent, bennem és a környezetemben.
Egy nagy katyvaszt okozva.

A szülésfelkészítő beszélgetéseken mit is hallok a Kismamáktól, amelyekkel foglalkozunk?

„Olyan elbizonytalanító tud lenni ez az egész…”
„Képes vagyok, képes leszek megcsinálni?”
„Hogy bírom a fájdalmat?”
„Milyen anya leszek, milyen apa lesz a férjem?”
„Félelemmel vagyok tele…”
„Mi fog velem, velünk történni?”
„El tudom látni a kisbabám?”
„Azt sem tudom mi vár ránk…”

A tudatos szülésre készülés, olyan, mint egy jó nagytakarítás.
Előbb még nagyobb rendetlenséget, felfordulást teszek a későbbi rendért, tisztaságért.
Mikor neki állok nagytakarítani, előre látom mit szeretnénk, hova akarok eljutni, mit kell tennem, mennyi időre és mire van szükségem.
Beosztom a feladatokat, az időmet. És akár gond nélkül segítséget kérek.

És majd rutinosan, korábbi tapasztalattal vagy tapasztalttal megteszem: elhúzogatom a fotelokat, kidobálom a felesleges cuccokat, szedem le a függönyöket, pucolok ablakot, port törlök, porszívózok, mosok fel…

Előbb szétpakolok, hogy utána még nagyobb rendbe érkezzek.

Meg lehet úszni ezt a „szétpakolást”, de nem érdemes, hosszútávon biztos nem. Hiszen a még nagyobb rendbe való megérkezéshez az elégedettséget maga a folyamat, az azon való munkálkodás adja.

Persze, hát takarítani nem olyan bonyolult – gondolhatod most – mint szülővé válni! Nem is vitatkozom ezzel, a hangsúly a folyamaton, az úton van.

A szép, jól megélt szülésélményt is legnagyobb részben a hozzá vezető út adja.
Meg kell tapasztalnom, hogy képes vagyok megtalálni a válaszokat a kérdéseimre, tisztán látni az érzéseimet.
Összegyűjteni az erőt, a tudást, az önismeretem. Felelősséget vállalni és döntéseket hozni magunkért. Fel kell építsem a szülőségem.

Az idő adott mind ehhez.
A döntés az enyém – segítséggel-e vagy anélkül – bejárom-e ezt az utat magamért, az anyaságomért, a családomért.

A kérdés csak ennyi:
„Fel akarom építeni magam tudatosan a szüléshez, a szülőségemhez?”

A válasz Benned van!
A továbbiakban én szívesen segítek!