Kérdezik tőlem többen is, hogy egy nehéz szülésélmény, veszteség (korai-, késői vetélés, szülés körüli babavesztés) utáni babavágyás és babavárás más-e?

Ilyenkor a válaszom, kérdezzen meg, kérdezzünk meg egy anyát, aki érintett.

Ő biztos mondaná…, mesélni kezd a valóságról, a valós vagy akár a vélt félelmeiről, az aggódásairól, hogy számára a gyermekvárás „cukormáza, hogy olvadt meg, hogy olvadt el”, hogy maradt meg a szimpla valóság.
Hogy mekkora „küzdelmet” jelent jól megélni a mostani babavárást.
Hogy mennyi nehéz gondolat kísérti a teste jólműködését illetően.
Hogy sokszor a túlélésért imádkozik.
Hogy… hogy… és hogy…. hosszú a sor.

Szóval röviden a válaszom: IGEN!

Más a várandósság megélése, más a babafogadás folyamata, más az anyaság útja!
Más a felkészülés és rákészülés kell.
Más támogatás, más segítség kell!
Más figyelem kell!

Szeretettel hozom a most indult zárt csoportot, azoknak aki ezt az utat járják.

Az anyaság szivárványos útja -csoportot.

Azoknak a nőknek, anyáknak, akiknek az a célja, hogy korábbi nehéz szülésélményük vagy veszteségük utáni babavágyásban, vagy babavárásban nyugodt, békés, félelemmentes érzésekkel éljék meg a várandósságukat és felkészülten, biztonságban, szép élményekkel éljék meg a szülésüket és az anyaságukat.

Remélem tudok segíteni ezzel az információval Neked!

Szeretettel,
Hajni