Ismerős, hallottad már, vagy akár Te is ezt gondoltad várandósan?

Mert én igen sok kismamától hallottam már:
„Ugyan már, nekem nem kell előre terveznem, hogy mi lesz szülés után, minden megy majd a maga útján.”

„Nekem majd csak a kisbabámra kell figyelnem!”
„Itt lesz a férjem, a szüleim, a testvérem, ők segítenek!”
„Szerintem nekem nincs szükségem semmi extrára, megleszek!”
Majd pár hónap múlva – szipogva mesélik – most már értem miről beszéltél, mikor az öngondoskodás megtervezését mesélted.

A legtöbb anya teljesen beleszeret a kisbabájába, amitől olyan állapotba tud kerülni, hogy a saját szükségletei megszűnnek létezni.
És ezt tudjuk az anya részéről a hormonok nagyban megsegítik.
A kisbaba pedig mindennel is fel van szerelkezve, hogy kivívja magának a figyelmet.

Pedig mindannyiunknak vannak szükségletei, és ezek túl kellene, hogy mutassanak az evés, ivás, zuhanyozás, wc-zés alapvető szükségleteken.
Ezekre is nagyon nagy szükség van, de ez nem elég.

Az anyaság egy ultramaraton, mégsem gondolunk magunkra élsportolóként.
Sokszor azelőtt adunk enni bárkinek is: gyerekünknek, férjünknek, barátainknak vagy akár még a kisállatainknak, mielőtt mi magunk asztalhoz kerülnénk, akkor is a mellé esett, ott hagyott maradékot kapkodjuk a szánkba.

Képzeld csak el, milyen lenne arra kérni egy maratonistát, hogy a versenye előtt csak szendvics maradékot egyen és három órát aludjon.
Ez, ebben az esetben teljesen képtelen elvárás lenne, mégis anyaként pont ezt csináljuk.

És hát a másik fontos érv, „milyen mintát adok a gyerekeimnek, ha az önmagam jóllétét minden helyzetben háttérbe szorítom?”.

De mit is lehet tenni, hogy ebbe a csapdába csak a kislábujjam kerüljön.

Talán a legfontosabb, már várandósan tervezni, azaz „öngondoskodási tervet” készíteni.
Belenézni önmagamba és vállalni, amit ott látok (legalább magamban ).
Tisztában lenni a kisbabám életkori szükségleteivel és a saját szükségleteimmel és a családom szükségleteivel.
Eldönteni mire fókuszálok.
Tisztázni – ki, miben, hogyan, meddig – segít.

De nézzzük csak. Öngondoskodás, mi is az?

Hallottátok már a NAPS fogalmáról, mint az öngondoskodás megközelítéséről?

Ez egy alap szemlélet.
Jó kiindulás, hogy végig nézzük, hogy is vagyunk az öngondoskodásunkkal.

N – táplálkozás (nourishment)
Az öngondoskodás fontos része, hogy fordítsunk elegendő figyelmet a tápláló ételekre.
Megfigyelted, hogy kb. egy órát is eltöltesz azzal, hogy tele pakold a pelenkázótáskád üvegekkel, pelenkákkal, popsitörlővel, krémmel, váltóruhával, rágcsákkal a fogzáshoz és a többi, de magadnak egy flakon vizet, nem, hogy egy szendvicset is elfelejtesz készíteni?
A megfelelő táplálkozás az öngondoskodás elengedhetetlen része.

A – egyedüllét (alone time)
Igen, az egyedül töltött idő létfontosságú. Fontos, hogy a babád nélkül is legyen nevesítetten! minimum 10-15-20 perced (akár többször is) naponta magadra. Sétálj egyet, tornázz, olvass, horgolj, vagy akár egy rész a sorozatodból – nem a gyerek mesefilmjei közül! – is férhessen bele.
Ja és ez nem önzőség!

P – emberek (people)
Nemcsak azt jelenti, hogy általánosságban emberek között legyünk, hogy fontos olyan embereket találnunk, akik támogatnak, mégpedig „jól támogatnak”.
Érdemes végig nézni, kik azok, akik mindig ott vannak melletted?
Kik azok, akik új kapcsolódásokat jelenthetnek, új segítők, új támogatók lehetnek?

S -alvás (slep)
Az alvás elengedhetetlen a mentális és testi egészséghez, a szülés után pedig igen ritka luxusnak számít.
Tudtad, hogy a katonai kiképzés alatt az alvásmegvonást a katonák legkegyetlenebb kínzási eszközének tartják.

Szóval az öngondoskodás nem luxus. Szükséglet!

Te, hogy vagy vele?
A NAPS-ból mi megy, ment nehezen és mi megy könnyen?

Szívesen beszélgetek erről Veled!