Az önreflexió állandóan jelen van. Az önreflexió önmunkában tart. Sokszor fájdalmas és sokszor baromi kemény felismeréseket, megértéseket hoz.

.

A legkeményebb munka, szembenézni azzal, én, hogy vagyok az életemben a változással, a veszteséggel. Milyen a gyászmunkám, hol és hogy tartok vele és benne.

Ha nem így tenném, olyan könnyen lennék okos segítő, bölcs tanácsadó. A szak és „szakmaiatlan” könyvekben olvasva annyira egyszerű, olyan könnyen tanulható mindez. Elhitetik, hogy ez neked menni fog, másokat tanácsokkal ellátni, megsegíteni. Nevetséges.

Kimarad a könyvekből az életed, kimarad maga a Segítő.

Így valahogy falssá válik az egész.

.

Rá kell jönnöd segítőként, az életedben benne vagy minden formádban, ezzel leszel hiteles.

Aztán jön a tükör, mikor a saját életedre nézel rá.

.

Amikor segítőként megfogalmazod, hogy neked nem kell segítő, amikor arra biztatsz mindenkit beszélje ki, érezze át a nehézségét és közben meg te a takaród alá bújva vonyítasz.

Amikor tudod, mennyire tudnak érzéseikben magukra maradni emberek és segítőként te ezt önként éled meg.

Baromira dolgozol a haladásodon, mert rálátsz arra, hogy az érzelmi triggerpontjaidat ki kell masszírozni, különben nincs elengedés, nincs megnyugvás, nincs békéd.

Ezeket a triggerpontokat pedig könyörtelenül csinálja az élet és addig tolja eléd, míg szembe nem nézel velük, rájuk nem könyökölsz.

Enélkül nem megy.

Rohadtul tud fájni. Rohadtul tud megnyugtató is lenni, hogy elengedhető.

Az érzés, mint egy hullám jön, elsöpör majd elhagy.

.

Amit a tükrömben látok hozzám tartozik, ezzel vagyok az, aki.

Még akkor is, ha azt érzem szembe megy mindazzal, ami normális lenne.

De hát abnormális helyzetben mi a normalitás?

Mindenki útja egyedi.

.

Megtanultam, hogy nincsenek sablonok, nincsenek közhelyek.

Egy-egy segítő beszélgetés alatt pedig végképp nincs.

.

Az én tükröm ma azt mutatja…

ma 20 hónapja öleltük meg egymást utoljára

ma 20 hónapja még mindig várom, hogy hazajön.

Személyes történetem és haladásom Férjem balesete óta.

—–

fotó: az utolsó érintés