Blog

Babagyász, mint egy kő a zsebben

A gyermekünk miatti gyászt úgy tudom legjobban leírni, az évek múlásával, ha azt mondom, arra hasonlít, mintha egy követ hordanál a zsebedben.

Amikor jársz, a kő a bőrödhöz ér.
Érzed.
Mindig érzed.
De attól függően, hogyan állsz, hogyan mozogsz, a kő sima szélei alig súrolják a testedet.

Néha rossz irányba dőlsz, vagy túl gyorsan fordulsz és a kő egyik éles széle megszúr.
Könnyezik a szemed és fáj a megdőrzsöld seb, de mész tovább, mert nem mindenki tud a zsebedben meglapuló kövedről, vagy ha igen nem veszik észre rajtad, hogy még ennyi fájdalmat okoz.

Vannak napok, amikor egyszerűen boldog vagy, tudsz mosolyogni, gondolkodás nélkül nevetni.
Aztán nevetés közben rácsapsz a lábadra és azonnal megérzed az ott lapuló követ, elbizonytalanodsz, hogy nevethetsz-e. A kő még mindig fáj. (tovább…)

Vélt vagy valós a biztonságérzeted – szülésfelkészülés

Mostanában elég sokszor megkapom a következő gondolatsorokat a klienseimtől szülésélmény feldolgozásuk során, most Dóriét hozom:

„- …. pedig én ott is voltam…, ezt is megnéztem…, ezt a könyvet is megvettem… – tökre azt hittem, hogy felkészült vagyok. És hogy nem.”

– Miért? – kérdeztem vissza.

– „Tudod, olyan mintha egy sablon szerint pipáltam volna egy listát.”

– Honnan jött ez a lista Dóri? – kérdem tovább.

– „Hát innen-onnan, más anyáktól, ismerősöktől, médiából, beléptem egy csomó várandós csoportba. Egésznap online voltam.
Valójában egy vélt biztonságot szereztem magamnak, azt akartam hinni, hogy mindent megtettem, pipáltam a listát: torna, szülőscsoportok, barátnők, kórházi felkészítő, net…., pedig most hogy visszagondolok, igazából nem is rólam szólt a felkészülés. Nem is arról, amire valójában szükségem lett volna.” (tovább…)

Türelem… szerelem… szoptatás

A szülésre ma már sok kismama tudatosan készül, sokszor azonban elfelejtkezünk arról, hogy a szülés csak a várandóság vége, az anyaságnak és ezzel együtt a szoptatásnak viszont éppenséggel a kezdete.

Azonban a szülés utáni első hetek hozzák meg az igazi felismerést, és sokszor hallom anyák szájából, hogy „hűhaaa”, „aztaaa mindenit”, „na pont erre kellett volna igazából készülnöm” – felkiáltó mondatokat.

Szóval a kellő hangsúly elmarad a szoptatás rákészüléséről. (Nálam, velem NEM!)

(tovább…)

Legyező – levegő

A dúlatáska minden dúla személyes és nagybecsben tartott fontossága.
Ha összehasonlítanánk többünkét, sok azonosságot találnánk bennük és mégis teljesen mást láthatnánk.

A dúlatáska egyben személyiségünket is tartalmazza.
Különleges, változik, formálódik az idők alatt, ahogy mi is, én is dúlaként.
Persze, azt is tudom, hogy enélkül a megtömött táska nélkül is dúla a dúla.
Jelenlétem, tudásom, érintésem és megtartó szeretetem adja a legtöbbet.

Mégis, nekem egy tárgy igen becses belőle.
Mégpedig ez a csodálatos legyező.
Honnan van és mióta van velem?
Talán Párizsból és lassan 10 éve. (Vagy nem?)
(tovább…)

Vaginahangszóró – a micsoda?

Anya-magzat kapcsolódás témájához, miután „megdöbbenve örülsz, hogy rád írnak esete jön”.

Még úsztam is benne… és aztán jött a következő, amit hittem, nem hittem, hogy ez itt van a mi valónkban is.
Szerettem volna azt gondolni, hogy a vidék megóv bennünket a hülyeségtől, ami ebben az esetben nem más, mint a Babypod.

(tovább…)

Döntések

Réka várandóssága 24. hetében találkoztunk.
Második kisbabájukat várták a Férjével.
Nagyon gyorsan megfogalmazódott a közös utunk célja, amelyet a későbbiekben döntéseink alapján igényei szerint többszőr is módosítottunk.

„Az első szülés alatt és után szerzett szörnyű élményeket akarom elkerülni…” buggyant ki belőle szomorúsággal és könnyel a szemében az első találkozásunkkor.
Hosszasan sírt, sőt zokogott, ahogy csendesett a sírás szipogva mesélt, majd újra folytak a könnyei – az első alkalom lényegében erről kellett szóljon, én mellette fogtam a kezét, – Ő engedte, szinte kapaszkodott belé – csendben, szeretettel hallgattam, csak ő volt és az érzései.

(tovább…)

Egy szüléstörténet a dúla szemével

Készenlétben egy Kislány indulására várva.

A hangolódás és kapcsolódás egyre erősebben jelen volt.
Bennem volt a „hamarosan” érzése, előtte napokban takarítanom kellett, suvickoltam a házat, többször átrendeztem a dúlatáskám, autót feltankoltam, keréknyomást rendbe tudtam, a „készen vagyok” érzés magamban.

Egyeztettük Kamaszommal, ha éjszaka megyek, reggel a szobája ajtaja nyitva lesz, ekkor tudja, övé az aznap felelőssége, étel -tízórai – a hűtőben, egyébként is tésztát már profin főz magának.

Persze abban nem voltam biztos, hogy időre beér az iskolába, miután a biztos reggeli ébresztő a hangom. Gondoltam, ha elalszik, majd beér az x-dik órára, igazolom az elsőket, mi mást tehetnék.

(tovább…)

Kapcsolódás magzatunkkal

„Úgy érzem valahogy nem tudok a kisbabámhoz kapcsolódni, lehet ez?” – kérdezte Vanda az egyik találkozónk elején.

Vanda 28 hetes kismama, a szülésére készülünk.
Egy érzelmeket feltáró folyamatban vagyunk.

18 hetesen, amikor megkeresett ezzel az igen ütős mondattal nyitott: „a korábbi vetéléseim rémísztő érzései törekednek be újra és újra, aggódom, hogy ez rossz hatással van a pocakomban növekedő kisbabámra és rám, mind a kettőnkre.”

Nagyon sokat haladtunk, mikor a többedik találkozón nekem szegezte a fenti őszinte, feltáró kérdését.
Nem lepett meg, mert sok várandós nő kérdezte már tőlem, hogy mit tegyen, hogy csinálja, ha szeretne a magzatával kapcsolatot létesíteni. (tovább…)